Jean-Pierre-t elontotte a duh, hogy onkent lemondott a luxusrol, es az anyja nelkul jar nyaralni. Jean-Pierre fizetese egy habcsokos finggal er fel, ambicioja, akaratereje, es kuzdeni tudasa pedig semmi. Jean-Pierre a medence partjan allva ismet szembesult vele, hogy mekkora nagy seggfej. Most alul volt, nagyon lent. Abban sem lehetett biztos, hogy hasznalhatja-e a budit. Jean-Pierre hatizsakos turista lett, aki belogott a kis Vilikevel, ahogy magaban csak nevezni szokta, az otcsillagos Rui Palace strandjara, Cancunban.

A mexikoi torvenyek szerint a strand mindenkie, a szallodak nem sajatithatjak ki oket, hiaba tesznek meg mindent. Ezert, aki valahogy kijut a szallodak gyonyoru, feher homokos partjara, azt nem zavarhatjak el. Igaz, nem hasznalhatja a napozoagyakat, elvileg a zuhanyt se, a medencerol nem is beszelve, de ez kit erdekel. Ott van, es kesz. A helyiek pedig ezt ki is hasznaljak, hutotaskakkal felszerelve evickelnek at a szabadstrandrol a szallodak strandjaira. Leteritik a kis torulkejuket, es vigan elvannak a sok balek gringoval.

 

Balekkel, mert valljuk meg, Cancún nem tobb jol marketingelt szemfenyvesztesnel. A benyulo szarazfold, amit valoszinuleg mestersegesen hoztak letre a hetvenes evekben, amikor az udoloparadicsomot megalmodtak, hihetetlenul keskeny. Hoszzu ut vezet rajta vegig, aminek egyik oldalan mall-ok, gyorskajaldak, es bankok vannak, a masik oldalan pedig a hotelek. A bazi nagy epuletek mogott pedig semmi hely nem maradt, hogy egy normalis parkot, vagy medencesort kialakithassanak. A part szuk, talan ha tiz meter, egy sor napozoaggyal, a medencek aprok, telezsufolva hajas, amerikai seggekkel.

 

Mi ez kerem a huggya, szarra akciositott marokkoi, vagy tuneziai szallodakhoz kepest, ahol ot, tiz perc, amig az ember ater egyik medencetol a masikig? Meg Kubaban is jobb a helyzet, pedig Varadero, es Cancun kozott igen sok a hasonlosag. Mindketto jelentektelen kis porfeszek melle epult, ami csak arra jo, hogy kilokje magabol a hotelek szemelyzetet. A varos tehat szar, az egesz pedig nem tobb, mint a szegeny ember miami beach-e. Nem beszelve a kajarol, amit, mint nem all-inclusive szallodalatogatok, kenytelenek voltunk megkostolni. Rakkoktel 7 dollarert: vizben feloldott, edes kecsop, hagymaval, es rakkal; tetszes szerint izesitheto csipos szosszal, es soval. Budos marhahusbol keszult taco, vagy fajita, 7,5 es 9,5 dollar. Garnela 8 dollarert, amit vilagon mindenki elkeszithet otthon. A vegen pedig a pincer maganak meri ki a borravalot. Megerdemelne, hogy levagjak a mocskos kis barna kezet.

 

Szorakozohelyet kettot talaltunk, a roppant fantaziadusan elnevezett Sin City-t, es a Cocobongot, ami nevevel a Jozsefvarosban is csak olcso kurvazos hely lehetne, es amit a Maszkkal, es Beetlejuice-szal probalnak nepszerusiteni. Mindenesetre, ez utobbiba a belepo 60 dollar, ami szabadon lefogyaszthato. Ha valaki bulira vagyik inkabb menjen Lloret de marba, aztan nezze meg Barcelonat. A Cancúnban toltott utolso estere egyetlen kerdes fogalmazodott meg Jean-Pierre-ben, vajon mi lehet a kulonbseg a mexikoiak es a blahai ciganyok kozott? Ennek a kideritesere szanja a hatralevo idot, de annyit elmondhat Jean-Pierre, hogy a draga amigoknak nagyon melyrol kell felkuzdeniuk magukat. Egyebirant, felreertes ne legyen, Mexikoban lenni bazi nagy dolog, de Cancúnba a faszom menjen meg egyszer.

 

U.I.: A kis Vilike kedveert (jolelku, es vallasos neveltetesu) muszaj meg megjegyezni, elsetaltunk a szabadstrandra is, amit tenyleg a szegenyebb helyieknek tartanak fent. Szalloda nincs a kozelben, konnyen megkozelitheto. A strand mindenkie, tehat senki nem erzi felelosegenek, hogy takaritsa. Ennek megfeleloen hinarban uszik a part, rohadt szaraz hinar a strandon. Jean-Pierre-t momentan nem erdekli az ilyesmi, Vili kerte, hogy tegyunk szociografiai kiterot.