Eredeti terveink szerint, Cancun utan a riviera kozel szaz kilometerrel delebb eso udulovarosaba, Tulumba mentunk volna. Azonban Cancunbol es a nemzetkozi turistaaradat miatt felvert arakbol hamarabb elegunk lett mint gondoltuk volna, Tulumot kihagytuk es elindultunk Belize fele. A buszpalyaudvaron, az addig szunnyado Olcso Janos felebredt bennunk es masodosztalyu buszra vettunk jegyet. A kulonbsegek mar a varoteremnel elkezdodtek. Az elsoosztalyu buszokra varakozok egy tagas teremben mulatjak az idot, mig az olcsobb jeggyel rendelkezok osszezsufolodnak a buszokhoz kivezeto paranyi nyilas elott, mint marhak a karamban etetes elott es varjak, hogy a biztonsagi or elkialtsa magatt, hogy melyik varosba igyekvok johetnek at a kordonon. Es persze kozben megy a helyezkedes es liliputi indian gyerekek futkaroznak a labaink kozott. Ekkor kaptam meg eloszor azt, amit Mexikotol elozetesen vartam.
A buszrol, rajtunk kivul, hamar elfogyott az osszes turista es utana csak helyiekkel osztozkodtunk az uleseken. A legidegesitobb vonasa a menetrendszerinti jaratnak az volt, hogy minden bokornal megallt, eleg volt az ott varakozonak meglengetnie a kezet. Ebbol hamar vilagossa valt, hogy viszonylag sok idobe fog telni, mire lekuzdjuk a korulbelul negyszaz kilometeres tavot. Es ez meg nem minden. A sofor feje felett egy piros lampa bujt meg, ami mindig kigyulladt es eles sipolo hangot hallatott, ha a sofor atlepte a 95 km/orat. Ez teljesen indokolatlan volt, mivel a busz siman tudott volna gyorsabban menni az ut pedig kivalo minosegu volt es a vilag legegyhangubb erdovel boritott sikvideken vezetett keresztul. Nem meglepo, hogy mire estere megerkeztunk Chetumalba, szo sem lehetett tovabbindulasrol, es estere megszalltunk Mexiko utolso varosaban a Belize-i hatar elott.
Chetumal 150ezer fos tartomanyi szekhely. A buszut soran erintett, a nyomor legmelyebb godreben tengodo indianfalvak teljes ellentette. Egymasra meroleges, fakkal szegelyezett, szeles sugarutak, egyszintes, karbantartott hazak, nagy kerttel, rendezett utcakep, napnyugtakor elvetve koszalo emberek es jelentektelen autoforgalom. Cancun utan pont ilyenre vagyik az ember. Talalo, hogy az egyik utcat Mahatma Gandhirol neveztek el. Jean-Pierre sem tudott kibujni a borebol: Senki szigete jutott az eszebe az Aranyemberbol, hiaba santit tobbszorosen a hasonlat. Ha mindenaron hasonlitgatni akarunk, USA kozepnyugati reszeben talalhato varosok telepulesszerkezete sokkal kozelebb jar Chetumalehoz. A varoskep kialakitasahoz az 1955-ben a videket vegigpusztito es a varost a folddel egyenlove tevo Janet hurrikan adta meg a kezdo lokest. A telepules ujjaepitesekor valoszinuleg ihletet merithettek eszaki szomszedjuk varosepiteszetebol.
A varos egyetlen hostelenek vezetoje, nem hiszem, hogy vizsgazott volna businessbol, marketingbol es tarsaibol. A taxi ot lepesnyire tett le a hostel mellett mi megse talaltuk es nem a mi hibankbol. A hazon semmifele felirat nem jelezte, hogy szalloda lenne. A sarki boltos mutatott ra, hogy ott csongessunk. Es tenyleg, egy aprocska, mosolygos H betut rajzoltak a garazskijaro fole zsirkretaval. A hostel tokeletes lenyomata volt kicsiben a varosnak. Rajtunk kivul meg negy vendeg volt, es a egyetlen zajforras a tv-n kivul, a hazigazda ket marakodo kutyaja volt. Tucso (majaul koldok) kis hijan veszelybe sodorta a blog letrejottet, mivel elvitte ket tollunk kozul az egyiket, valamint Jean-Pierre fel par papucsat, ami miatt rogton megbocsatottam neki a toll megragasat. Este meg elmentunk a szupermarketbe (vigyazat szovicc: SuperBodeganak hivtak) osszefutottunk Cecilelel, a francia lannyal es Carlossal, a recepciosraccal. Az este tovabbi reszeben sort ittunk, tvt neztunk, figyeltuk, ahogy Carlos a maga ugyetlen es felenk modjan csapja a szelet Cecilenek, kover csotanyok maszkaltak a csempen es meg tobb sort ittunk es meg tobb tvt neztunk.
